Dániel Imája

   Kedves Barátaim, Tesók!
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy Isten dolgairól tett felfedezéseimet megosszam veletek. Hívő keresztény fiatalként igyekszem minél érthetőbben bizonyságot tenni Jézusról. Teológiai tanulmányom során sok érdekes feladatott kapok. Első blogbejegyzésem is egy ilyen feladat volt. Ez a vers Dániel könyvét dolgozza fel, méghozzá verses formában. Minden versszaknál Dániel helyébe képzeltem magam, hogy vajon mint imádkozna egy adott fejezetnél.

                DÁNIEL ZSOLTÁRAI

1.FEJEZET

            Uram, Izrael Istene, Te vezetted népünket a békesség földjére,

            De nem szállt fel hozzád áldozatként a tulkoknak kövérje.

            Elhagyott téged népünk, és bálványokat imádott sok hamis oltárnál,

            És íme, most pedig eljött értünk Babilonból Nabukadneccár.

            Leborulok előtted Seregek Ura, nevedet mindörökké magasztalom

            Hűséges leszek hozzád és nem lesz semmi tisztátalan velem egy asztalon.

            Tarts meg Uram minket, hogy újra a te néped lehessünk, kedves előtted,

            Mi megtérünk hozzád, megszaggatjuk ruhánkat, hamuval hintjük fejünket.

            Ha ez a Te akaratod használj uram az elnyomásban, itt van a Te szolgád,

            És Dániel, Hananjá, Mísáél, Azarjá, a Te dicsőségednek épít oltárt.

                                               2. FEJEZET

            Uram, Te jónak láttad szolgád a király előtt kedvessé tenni,

            Boldog ember, aki minden bizalmát a seregek urába veti.

            Megnyitottad szememet, hogy lássam, értsem a király álmát,

            Boldog az ember, aki a te alapodra építi fel házát.

            Dicsérjenek hát téged a népek és csillagok, mert Te vagy az Úr,

            Téged dicsért a pusztában, Mózes, Józsué, Áron és Húr.

            Nagyobb vagy Te uram, mint a király álmában látott négy birodalom,

            Nagyságodat nem írhatja le se ember, se dallam, se irodalom.

            A Te drága szent neved és kegyelmed a világ minden kincsével felér,

            Bölcsességed, hatalmasságod miatt még Babilon királya is téged dicsér.

                                               3. FEJEZET

            Ismét hálával szívemben kiáltok, hozzád, kinek népének őse Ábrahám, Izsák,

            És most csoda által menekült meg a kegyelmedből, Abednégó, Misák és Sidrák.

            Kiállsz amellett, aki hű és betartja törvényed, Ó micsoda öröm!

            És, ha terved van velünk Uram, nem fog se kard, se tűz a bőrön.

            Kijelented hatalmad és örvend az egész teremtett világ,

            Hálával örvendezik szívem előtted és örökké imád.

            Hűségük miatt zárták őket tüzes kemencébe és mikor a pribék feléjük méne,

            Ők ott ültek a tűz közepén sértetlenül és velük ült még egy Isten fia féle.

           

                                               4. FEJEZET

            A szemem ismét megnyitottad drága Uram, aki a mennyekben lakozik,

            És megmutattad, hogy minden fejedelem tisztelettel csak neked tartozik.

            Köszönöm Uram, hogy nem szégyenültem meg és megmagyaráztad az álmot,

            Én meg továbbadtam őszintén akkor is, ha nem ez volt, amire a király vágyott.

            Hűséges szócsöved leszek, továbbra kérlek, segíts nekem Uram,

            Hogy ha szólnom kell a nevedben, erőm legyen és mondjam.

            A szemem láttára küldted a királyt, hogy éljen mint a vad, aludjon fa alatt,

            Füvet evett, mint az ökör, de mikor eljött az idő megnyílt ő, látta hatalmad.

           

                                             5. FEJEZET

Ó milyen nyomorult Uram, aki megszentségteleníti templomod kincsét.

És én áldást nyertem ismét, hogy kijelenthettem Bélsaccár végét.

            Nem alázta meg magát előtted, ezért birodalma megszámoltatott,

            Elfoglalta őket Dárius az ezüst mellvért, hogy beteljesítsd a jóslatot.

            Uram köszönöm, hogy megtartottál huszonhárom évig és használsz megint,

            Átokká változtattad a tányérból evett húst és a bort, amit edényeidből megitt.

            Te kellesz csak nekem Uram, nem az aranylánc vagy a csinos bíborszín,

            Minden királynak jusson tudomására: Mene, Mene, Tekel Urfaszin.

                                  

                                                 6. FEJEZET

            Szabadításom Istene, milyen hatalmas a Te kezed, dalt zengek neked!

            Bezártad az oroszlánok száját előttem és ellenségeim eléjük veted.

            Kedvessé tettél királyok előtt és próféciákat világítasz meg általam,

            Ezerszeresen megáldottál, mert hitemet benned büszkén vállaltam.

            Köszönöm Seregek Ura, hogy te lehetsz az alapom,

            Velem vagy, megáldasz, nem kell kudarcot vallanom.

            Profétává tettél engem ezen az idegen földön hazámtól messze,

            Használj engem, nem kell, hogy bálmelyik Úr szolgád eleressze.

                                               7.FEJEZET

            Segíts Uram, ezt az álmot leírnom, hogy értsék majd az emberek.

            Mert azokkal a szavakkal, amiket tudok, ezt az álmot leírni nem lehet.

            Kegyes vagy Isten, hogy velem láttattad, amit a jövő számunkra tartogat,

            Tudom, hogy ezt tovább kell adnom, most pennám köré fonom markomat.

            Gondolkozom, és szüntelen töröm a fejem ezen az álmon.

            Nagy teher, hogy nekem kellett ezeket a szörnyeket látnom.

            De a Te bölcsességed így rendelte ezt el az idők kezdetén talán,

            És Te megvilágítottad nekem ki a „kicsi szarv” a sátán vadán.

           

                                               8.FEJEZET

            Uram, nagy a Te kegyelmed irántam, ezt rebegi ajkam ismét,

            Nem hagytál magyarázat nélkül, láthatta a történet végét.

            Köszönöm, hogy elküldted hozzám angyalod Gábrielt,

            Hogy megértsem a végidőkről szóló sok különös jelt.

            Összeroskadok Uram, ezeknek a dolgok láttán, betegségbe zuhanok,

            De bármi is lesz Uram, mindig a hűséges szolgád maradok.

            Lezárom Uram a próféciát és a jövőre hagyom,

            Gyarló testem a te hatalmas kezeidbe adom.

                                               9. FEJEZET

            Uram, mit tett a Te szolgád, hogy ily nagy-nagy kegyelmet nyert előtted?

            Én, Dániel, aki a Seregek Ura által kedvesnek és értékesnek neveztetett.

            A néped bűnbocsánatáért én hamuban és zsákban imádkoztam,

            És Te nem hagytál válasz nélkül, megadtad, amire vágyakoztam.

            Ó, de milyen boldog, aki láthatja majd a felkentet a Szentek Szentjét,

            Aki elhozza a mennyek országát, aki folytatja majd Melkisédek rendjét.

            Drága Uram örvendezik az én lelkem,

            Hisz’ tudtomra adtad, hogy felépül Jeruzsálem.

                                               10. és 11. FEJEZET

            Milyen hatalmas a látomás, amit partján láttam a Tigris folyónak,

            Megmutattál nekem birodalmakat melyek emelkednek, romolnak.

            Elgyengültem teljesen, amikor szemem előtt megnyíltak dolgaid,

            Megerősítettél és felfedted előttem Izrael jövőjét, gondjait.

            Hatalom ez a tudás melyet kaptam a Tigris partjain,

            Érintsd meg szám, hogy megnyíljanak ajkaim.

            Te vagy az Úr, aki megerősített engem, hogy leírjam Igédet,

            És lepecsételtem az írást mely bemutatja majd a világvéget.

                                               12. FEJEZET

            Jaj, annak, aki gonosz az ő lelkében, s gonoszat cselekszik!

            És szörnyű bálványokat emel, és világi dolgokért vetekszik.

            Zengjenek viszont dicséretet és hálát vigadva, akik az Úrral járnak.

            Ujjongjatok, akik a Szentek Szentjére, a Felkentre örömmel várnak.

            Seregek Ura kegyelem ez az áldás, hogy örökségünk a feltámadás!

Farkas Gábor                                                                         2012.11.17-18