Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is... (Fil.2:2) 

  Isten azt szeretné, ha mi keresztények egységben lennék egymással. Ez a Bibliában egyértelmű, tagadhatatlan. János evangéliumának 17. fejezetében, amit csak Jézus főpapi imájaként szoktunk emlegeteni, Krisztus így imádkozik: 

  De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.(Jn.17:20-23)

  Az egyik barátom a kölönböző gyülekezetek leírására a fagyi metaforáját szereti használni. Vagyis van aki, a vaníliát, van aki a csokit szereti, ezért lehetnek különböző felekezetek, ami önmagában nem is baj, hiszen Isten minden bizonnyal szereti a sokszínűséget. A probléma akkor kezdődik, amikor elfelejtjük, hogy a stílusbeli különbségek ellenére mi egy Egyház vagyunk, Jézusé. Én őszintén örülök annak, hogy Szegeden van együttműködés a felekezetek között, és képesek vagyunk közösen ünnepelni Istent.

  Most is hasonló dologra készülünk. Vasárnap lesz húsvét. A szegedi ligetben pedig közös Istentiszteleten fogunk emlékezni arra, hogy mit is ünneplünk húsvétkor, méghozzá a szabadtéri színpadon. Emlékszem, hogy 3-4 évesen még Halász Judit koncertre mentem oda a szüleimmel :). Az esemény délután 4kor fog kezdődni, hogy mindenki elfogyaszthassa a vasárnapi ebédet. 

https://www.google.hu/maps/place/Népkert+sor/@46.249947,20.1643607,17z/data=!3m1!4b1!4m2!3m1!1s0x47448841fd0e1755:0x1d1c38699f837a46?hl=hu Itt az esemény térképét lehet megtalálni. 

Ez pedig az esemény plakátja: 

Az agnoszticizmus és a Prédikátor könyve 1.rész

Amikor ezeket a sorokat írom, már pár órája befejeztem A. J. Jacobs, „Egy évem az írás szerint” (The Year of Living Biblically) című könyvét. Jacobs egy sajátos stílusát űzi az írásnak, mégpedig, hogy maga teremti meg a szituációt, majd tapasztalatait könyvé formálja. Nekem nagyon megtetszett ez a stílus, és Jacobs stílusát is eléggé megkedveltem, ezért ha lesz lehetőségem biztos elolvasom a többi könyvét is. Természetesen ez a könyv (vagyis inkább napló) a témája miatt volt érdekes számomra. Jacobs egy zsidó származású, de agnosztikus New York-i újságíró, aki arra vállalkozott, hogy egy évig a Biblia szerint él, és megpróbálja szó szerint betartani az összes parancsolatot, amit csak megtalál benne, és eközben megismerni a zsidóság és kereszténység minél több irányzatát, és viszonyulásukat, a Bibliához. Jacobs figyelmen kívül hagyta a hagyományos szokásokat is kizárólag Bibliában leírt szabályokra koncentrált. A szerző igen komolyan vette a feladatát, hiszen a sokasodjatok és gyarapodjatok parancsolat miatt, nem csak a könyv eladásaiból származó pénzzel, illetve rengeteg Bibliával, és ahhoz kapcsolódó könyvvel gyarapította családját, hanem egy aranyos ikerpárral is.

            Nagyon élveztem a könyv olvasását, annak ellenére is, hogy sajnos az író nem tért meg a végére, de nagyon sokat tanultam belőle. Viszont nem az a célom most, hogy könyvkritikát írjak. Jacobs agnosztikus, és ez némiképpen módosult, de nem változott benne. Mint agnosztikusnak a kedvenc könyve a Bibliában nem más volt, mint a Prédikátor könyve. Mielőtt tovább mennénk, szeretném tisztázni azt, hogy mit is jelent pontosan az agnosztikus világnézet.  A szó eredete a görög „gnószisz” (tudás) és az „a” (görög tagadószó) kombinációja, tehát „nem tudást” jelent. Az agnosztikusok szerint Isten vagy van, vagy nincs, de semmiképpen sem megismerhető. Gyakorlatilag olyan ateisták, akik adnak egy picike esélyt annak, hogy Isten létezik. Nem meglepő, hogy egy agnosztikus gondolkodású embernek a prédikátor könyve nyeri meg legjobban a tetszését az Igében.

            A Prédikátor Salamon király könyve és mai Bibliánkban Salamon másik két könyve, a példabeszédek és az énekek éneke között helyezkedik el. Valószínűleg a prédikátor nem a legjobb fordítása a héber eredetinek, ami jelentheti még a prédikátor mellett a vita egyik résztvevőjét, vagy a zsinagóga (gyülekezet) egyik tagját, vagy a keresőt, kutatót. Valószínűleg itt Salamon, mint az élet értelmének keresőjeként jelenik meg. Salamon igen érdekes megállapításról számol be a könyv elején. Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! (Préd.1:2). Érdemes elolvasni a teljes első fejezetet. Csak úgy süt belőle a nihilizmus! Hogy juthatott ide Salamon? Mi történt a bölcs és igazságos Istenfélő uralkodóval?  

            Mikor bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképpen egyéb népek, amelyek körültem vannak: Azt emeld magad fölé királyul, akit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton! Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa. (5Móz. 17:14-17)

Isten így rendelkezet, a törvényeiben, sok száz évvel Salamon uralkodása előtt. (A pusztában vándorló zsidóság kb. Kr.e. 1440 és 1290 között kapta a parancsolatokat, míg Salamon király Kr.e. 971-ben került a trónra.)  Nézzük meg azonban, hogy Salamonról mit ír a Királyok első könyve.

            Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve. Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának. És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. (1Kir.11:1-8)

            Továbbá Salamon nem csak a pogány feleségeket halmozta, de a kincseket, és lovakat is, Isten intése ellenére. Salamon nagyon jól kezdte a pályafutását, bölcsességet kapott Istentől és ezt használta is. A Példabeszédekben láthatjuk ennek legszebb gyümölcseit, és ott még a bölcs király tudatában volt annak, hogy Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek (Péld.1:7a). Salamon feladta a kapcsolatát az egy, igaz Istennel és kiüresedett az élete. A főiskolán azt tanultam, a Biblia áttekintése órán a Prédikátor könyvéről, hogy kizárólag az Elohim szót használja, a Jahvet nem. Ez azt jelöli, hogy az írója, mint „világi” ember beszél Istenről, mint egy erőről, vagy távoli hatalomról, nem, mint olyan Istenről, akivel személyes kapcsolatunk lehet.

            És itt a kulcs! A prédikátor könyvének lényege, hogy minden értelmetlen, ha Isten nincs az életünkben. Egy agnoszticizmussal és ateizmussal foglalkozó leporelló ekképp foglalja össze az agnoszticizmus vélekedését, az élet értelméről: Az életnek nincs értelme, célja vagy, ha van nem megismerhető. Nagyon kétségbeejtő életkép. Igazán boldog vagyok, most, mert hatalmas kincs van a birtokomban. Személyes kapcsolat az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, vagyis az Istennel. Ha agnosztikusként olvasod a sorokat, akkor van egy nagyon jó hírem számodra. Többről szól ez az élet! Isten megismerhető! Hogyan? Ha azt akarod látni, hogy milyen Isten, nézd meg Jézust. Aki engem látott, látta az Atyát (Jn.14:9), ezt Jézus mondta magáról.

Salamon így összegzi a prédikátor könyvét:  A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! (Préd.12:15). Úgy látszik Salamon is rájött, hogy Istenhez kell fordulni, és akkor végre van értelme az életnek.

Folytatás következik

(A cikkhez felhasznált irodalom: A.J. Jacobs: Egy évem az írás szerint- cartaphilus kiadó, Ateizmus és agnoszticizmus- Harmat kiadó, Bibliai idővonal- Harmat kiadó, Chuck Smith lelkipásztor tanításai- word for today)

            

Vigyük szeretteinket Jézushoz!

               Kedves Tesók! Elnézést kérek, hogy nem jelentkezetem már jó régóta, de eléggé sok beadandóm volt ebben a félévben, és nem nagyon maradt ingerenciám, még azokon kívül írni, illetve a családom is teljesen felkavarodott, de erre lentebb bővebben ki fogok térni.

   Most ismét Máté evangéliumát kezdtem el olvasni, minden reggel és egy történet nagyon megihletett belőle, így hát billentyűzetet ragadtam, és megírtam ezt a kis szösszenetet.  Ez a történet nem más, mint a római százados története, aki beteg szolgája érdekében keresi meg Jézust.

Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mt.8:5-10, Károli fordítás

Ezt a történetet gyerekként is nagyon szerettem, mert Jézus hatalmáról mondott nekem sokat. Neki nem kell látnia, vagy érintenie akárkit is, hogy meggyógyítsa, Ő megteheti korlátok nélkül, ma viszont egészen mást üzent nekem ez a szakasz. Eddig nem tűnt fel, hogy a százados nem csak tisztában volt Jézus hatalmával, de szerette a szolgáját. A görög szó, ami itt szereppel, szolgát vagy gyereket jelent, (tehát lehet, hogy a százados gyerekéről volt szó, de semmi képen sem volt közömbös centúriónk számára). Ő azért ment Jézushoz, mert nem akarta, hogy szolgája szenvedjen, és kínok között vergődjön.

Ez a katona a legjobb dolgot tette, amit csak tehetett. Szeretett szolgáját Jézus elé vitte. Mondhatjuk, hogy imádkozott, hiszen mi is beszélhetünk így Jézushoz, amikor imában fordulunk hozzá. Nekem sok olyan barátom van, akik nem tartoznak (még) Jézushoz, ahogy a családom nagy része sem. Én nagyon szeretem őket, tehát a legjobb, amit tehetek, hogy Jézushoz viszem őket imában. A Szentlélek győzi meg az embereket arról, hogy Jézus a megváltó, és imádkozom, hogy a Szentlélek harcoljon a szeretteimért. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy mi vagyunk azok, akiket Isten arra választott ki, hogy hirdessük az Evangéliumot (Mt.28:19). Tehát, ha eljön az idő, bizonyságot kell tennünk, és elmondani az örömhírt azoknak, aki körülöttünk vannak.  Isten dönthetett volna úgy is, hogy angyalokkal vagy egyéb más módon hirdeti az Örömhírt, de minket jelölt ki arra, hogy só és világosság legyünk.

Másfél évvel ezelőtt 2012 januárjában, amikor kiderült, hogy édesapám rákos, rögtön elkezdtünk imádkozni a gyülekezetben és ez az imaharc folyamatosan erősödött a hónapok során. Nagyon sokat imádkoztam és imádkoztam, hogy meggyógyuljon, később viszont már a megtérése volt a fő imatéma. Bizonyságot tenni viszont féltem, de idén márciustól komolyra fordult a helyzet. Végül, amikor már tudtuk, hogy közeleg az ideje, és bevitték a kórházba, minden bátorságomat összeszedve megtérésre hívtam, és ő a halálos ágyán elfogadta Jézust megváltójának és Urának. Teljesen tisztán látszott, hogy ő kész volt erre, szinte már várta, hogy megtérhessen, tehát a Szentlélek dolgozott benne, nekem csak a kérdést kellett feltennem. Ő most a Mennyben van Jézussal, lassan két hónapja, és többé nem rákos, hanem teljes, és jobban él, mint valaha. És nagyon hálás vagyok, hogy én vihettem el Jézushoz, (természetesen a Szentlélek erejével, és nem a magaméval). Úgyhogy bátorítanék minden olvasót arra, hogy vigye Jézushoz imában a szeretteit, és, hogy ne féljünk bizonyságot tenni, mert a mi dolgunk csak ennyi, a meggyőzés munkáját a Lélek végzi.

Imakérések: Anyukámért és a családomért, hogy Isten adjon nekik vigasztalást. Mirelláért a továbbtanulással kapcsolatban, és értem, hogy minél hamarabb találjak munkát. Köszönöm szépen, Isten áldjon titeket.

Farkas Gábor G.

Itt egy kép, amit Mirella fényképezett, a bemerítkezésemen tavaly. Apukám áll középen, anya, öcsém Ákos, és az én társaságomban.

Az élet értelme.

Jel 4:11
 Most, hogy beköszöntött a hideg, fagyos idő és közeleg a karácsony, többet tölthetünk a lakásaink melegében. Mivel az év vége is közeledik sokak ilyenkor számot vetnek életükről, hogy hova tartanak és egyáltalán mi az életünk értelme? A Jelenések könyve 4:11 azt mondja, hogy mi Isten örömére lettünk teremtve. ( Az angol fordításokban ez jobban kijön, mint a magyarban.) Chuck Smith bibliatanító  egyik tanításában azt ecsetelte, hogy aki a saját maga örömére és kedvére él az előbb-utóbb eljut a kiüresedés szintjére és rádöbben, hogy milyen céltalan életet él. Aki Isten akaratát keresik azok viszont egy határozott célért élnek, Jézusért. Emlékszem még mennyire kétségbeesetten próbáltam hamis életcélokat és eszméket követni, hogy értelmet találjak a létezésemnek,de csak a depresszióra sikerült újra és újra rátalálnom. Mikor elfogadtan Jézust, mint személyes megváltómat gyökeresen megváltozott minden. Igazi életre leltem és mennyei polgárrá váltam az Úr kegyelméből. A Biblia alapján az üdvösségünk nem a cselekedeteinktől, hanem a Jézusba vetett hitünktől függ. A jelenések 4:11 alapján meg azt látjuk, hogy Isten azért teremtett minket, hogy örömöt leljen bennünk, de hogyan válhatunk kedvesek előtte? A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét böngészve látjuk, hogy hit nélkül nem lehetünk kedvesek az Úr előtt. Ez teljesen logikus, hiszen üdvösségünk is hit által nem pedig cselekedetek által van. ( lásd: Galata levél) Egy esetet említenék meg az Ószövetségből, hogy példát, hozzák milyen nagy a hit ereje. Jonatán hit Isten hatalmas erejében és fegyverhordozójával a filiszteusok serege ellen indul. A történetet megtaláljátok Sámuel első könyvében, méghozzá a 14. fejezetben. Kedves tesók arra bátorítalak titeket, hogy ha van olyan amit már hosszú ideje a szívetekre helyezett az Úr, akkor tegyétek meg, mert az Úr hatalmasan megáldja, ha hitben kilétek. Higgyétek el érdemes kipróbálni. Kedves olvasó, ha nem tartozol még Jézushoz, akkor van egy jó hírem: Isten megtestesült a Názáreti Jézus Krisztusban, majd kereszthalált halt, hogy megváltsa a bűneinket és harmadnapon feltámadt. Ő a te bűneidért is meghalt, fogadd el Őt mint urad és megváltod és örök életet nyersz Isten hatalmas kegyelme által. Ha bármi kérdésetek van nyugodtan írjatok nekem: e-mail címem:  elkagabi4jesus@hotmail.com

Végezetül megosztom bemerítkezésemről készült fotót, ami tavaly kora tavasszal volt:

Dániel Imája

   Kedves Barátaim, Tesók!
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy Isten dolgairól tett felfedezéseimet megosszam veletek. Hívő keresztény fiatalként igyekszem minél érthetőbben bizonyságot tenni Jézusról. Teológiai tanulmányom során sok érdekes feladatott kapok. Első blogbejegyzésem is egy ilyen feladat volt. Ez a vers Dániel könyvét dolgozza fel, méghozzá verses formában. Minden versszaknál Dániel helyébe képzeltem magam, hogy vajon mint imádkozna egy adott fejezetnél.

                DÁNIEL ZSOLTÁRAI

1.FEJEZET

            Uram, Izrael Istene, Te vezetted népünket a békesség földjére,

            De nem szállt fel hozzád áldozatként a tulkoknak kövérje.

            Elhagyott téged népünk, és bálványokat imádott sok hamis oltárnál,

            És íme, most pedig eljött értünk Babilonból Nabukadneccár.

            Leborulok előtted Seregek Ura, nevedet mindörökké magasztalom

            Hűséges leszek hozzád és nem lesz semmi tisztátalan velem egy asztalon.

            Tarts meg Uram minket, hogy újra a te néped lehessünk, kedves előtted,

            Mi megtérünk hozzád, megszaggatjuk ruhánkat, hamuval hintjük fejünket.

            Ha ez a Te akaratod használj uram az elnyomásban, itt van a Te szolgád,

            És Dániel, Hananjá, Mísáél, Azarjá, a Te dicsőségednek épít oltárt.

                                               2. FEJEZET

            Uram, Te jónak láttad szolgád a király előtt kedvessé tenni,

            Boldog ember, aki minden bizalmát a seregek urába veti.

            Megnyitottad szememet, hogy lássam, értsem a király álmát,

            Boldog az ember, aki a te alapodra építi fel házát.

            Dicsérjenek hát téged a népek és csillagok, mert Te vagy az Úr,

            Téged dicsért a pusztában, Mózes, Józsué, Áron és Húr.

            Nagyobb vagy Te uram, mint a király álmában látott négy birodalom,

            Nagyságodat nem írhatja le se ember, se dallam, se irodalom.

            A Te drága szent neved és kegyelmed a világ minden kincsével felér,

            Bölcsességed, hatalmasságod miatt még Babilon királya is téged dicsér.

                                               3. FEJEZET

            Ismét hálával szívemben kiáltok, hozzád, kinek népének őse Ábrahám, Izsák,

            És most csoda által menekült meg a kegyelmedből, Abednégó, Misák és Sidrák.

            Kiállsz amellett, aki hű és betartja törvényed, Ó micsoda öröm!

            És, ha terved van velünk Uram, nem fog se kard, se tűz a bőrön.

            Kijelented hatalmad és örvend az egész teremtett világ,

            Hálával örvendezik szívem előtted és örökké imád.

            Hűségük miatt zárták őket tüzes kemencébe és mikor a pribék feléjük méne,

            Ők ott ültek a tűz közepén sértetlenül és velük ült még egy Isten fia féle.

           

                                               4. FEJEZET

            A szemem ismét megnyitottad drága Uram, aki a mennyekben lakozik,

            És megmutattad, hogy minden fejedelem tisztelettel csak neked tartozik.

            Köszönöm Uram, hogy nem szégyenültem meg és megmagyaráztad az álmot,

            Én meg továbbadtam őszintén akkor is, ha nem ez volt, amire a király vágyott.

            Hűséges szócsöved leszek, továbbra kérlek, segíts nekem Uram,

            Hogy ha szólnom kell a nevedben, erőm legyen és mondjam.

            A szemem láttára küldted a királyt, hogy éljen mint a vad, aludjon fa alatt,

            Füvet evett, mint az ökör, de mikor eljött az idő megnyílt ő, látta hatalmad.

           

                                             5. FEJEZET

Ó milyen nyomorult Uram, aki megszentségteleníti templomod kincsét.

És én áldást nyertem ismét, hogy kijelenthettem Bélsaccár végét.

            Nem alázta meg magát előtted, ezért birodalma megszámoltatott,

            Elfoglalta őket Dárius az ezüst mellvért, hogy beteljesítsd a jóslatot.

            Uram köszönöm, hogy megtartottál huszonhárom évig és használsz megint,

            Átokká változtattad a tányérból evett húst és a bort, amit edényeidből megitt.

            Te kellesz csak nekem Uram, nem az aranylánc vagy a csinos bíborszín,

            Minden királynak jusson tudomására: Mene, Mene, Tekel Urfaszin.

                                  

                                                 6. FEJEZET

            Szabadításom Istene, milyen hatalmas a Te kezed, dalt zengek neked!

            Bezártad az oroszlánok száját előttem és ellenségeim eléjük veted.

            Kedvessé tettél királyok előtt és próféciákat világítasz meg általam,

            Ezerszeresen megáldottál, mert hitemet benned büszkén vállaltam.

            Köszönöm Seregek Ura, hogy te lehetsz az alapom,

            Velem vagy, megáldasz, nem kell kudarcot vallanom.

            Profétává tettél engem ezen az idegen földön hazámtól messze,

            Használj engem, nem kell, hogy bálmelyik Úr szolgád eleressze.

                                               7.FEJEZET

            Segíts Uram, ezt az álmot leírnom, hogy értsék majd az emberek.

            Mert azokkal a szavakkal, amiket tudok, ezt az álmot leírni nem lehet.

            Kegyes vagy Isten, hogy velem láttattad, amit a jövő számunkra tartogat,

            Tudom, hogy ezt tovább kell adnom, most pennám köré fonom markomat.

            Gondolkozom, és szüntelen töröm a fejem ezen az álmon.

            Nagy teher, hogy nekem kellett ezeket a szörnyeket látnom.

            De a Te bölcsességed így rendelte ezt el az idők kezdetén talán,

            És Te megvilágítottad nekem ki a „kicsi szarv” a sátán vadán.

           

                                               8.FEJEZET

            Uram, nagy a Te kegyelmed irántam, ezt rebegi ajkam ismét,

            Nem hagytál magyarázat nélkül, láthatta a történet végét.

            Köszönöm, hogy elküldted hozzám angyalod Gábrielt,

            Hogy megértsem a végidőkről szóló sok különös jelt.

            Összeroskadok Uram, ezeknek a dolgok láttán, betegségbe zuhanok,

            De bármi is lesz Uram, mindig a hűséges szolgád maradok.

            Lezárom Uram a próféciát és a jövőre hagyom,

            Gyarló testem a te hatalmas kezeidbe adom.

                                               9. FEJEZET

            Uram, mit tett a Te szolgád, hogy ily nagy-nagy kegyelmet nyert előtted?

            Én, Dániel, aki a Seregek Ura által kedvesnek és értékesnek neveztetett.

            A néped bűnbocsánatáért én hamuban és zsákban imádkoztam,

            És Te nem hagytál válasz nélkül, megadtad, amire vágyakoztam.

            Ó, de milyen boldog, aki láthatja majd a felkentet a Szentek Szentjét,

            Aki elhozza a mennyek országát, aki folytatja majd Melkisédek rendjét.

            Drága Uram örvendezik az én lelkem,

            Hisz’ tudtomra adtad, hogy felépül Jeruzsálem.

                                               10. és 11. FEJEZET

            Milyen hatalmas a látomás, amit partján láttam a Tigris folyónak,

            Megmutattál nekem birodalmakat melyek emelkednek, romolnak.

            Elgyengültem teljesen, amikor szemem előtt megnyíltak dolgaid,

            Megerősítettél és felfedted előttem Izrael jövőjét, gondjait.

            Hatalom ez a tudás melyet kaptam a Tigris partjain,

            Érintsd meg szám, hogy megnyíljanak ajkaim.

            Te vagy az Úr, aki megerősített engem, hogy leírjam Igédet,

            És lepecsételtem az írást mely bemutatja majd a világvéget.

                                               12. FEJEZET

            Jaj, annak, aki gonosz az ő lelkében, s gonoszat cselekszik!

            És szörnyű bálványokat emel, és világi dolgokért vetekszik.

            Zengjenek viszont dicséretet és hálát vigadva, akik az Úrral járnak.

            Ujjongjatok, akik a Szentek Szentjére, a Felkentre örömmel várnak.

            Seregek Ura kegyelem ez az áldás, hogy örökségünk a feltámadás!

Farkas Gábor                                                                         2012.11.17-18