Vigyük szeretteinket Jézushoz!

               Kedves Tesók! Elnézést kérek, hogy nem jelentkezetem már jó régóta, de eléggé sok beadandóm volt ebben a félévben, és nem nagyon maradt ingerenciám, még azokon kívül írni, illetve a családom is teljesen felkavarodott, de erre lentebb bővebben ki fogok térni.

   Most ismét Máté evangéliumát kezdtem el olvasni, minden reggel és egy történet nagyon megihletett belőle, így hát billentyűzetet ragadtam, és megírtam ezt a kis szösszenetet.  Ez a történet nem más, mint a római százados története, aki beteg szolgája érdekében keresi meg Jézust.

Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mt.8:5-10, Károli fordítás

Ezt a történetet gyerekként is nagyon szerettem, mert Jézus hatalmáról mondott nekem sokat. Neki nem kell látnia, vagy érintenie akárkit is, hogy meggyógyítsa, Ő megteheti korlátok nélkül, ma viszont egészen mást üzent nekem ez a szakasz. Eddig nem tűnt fel, hogy a százados nem csak tisztában volt Jézus hatalmával, de szerette a szolgáját. A görög szó, ami itt szereppel, szolgát vagy gyereket jelent, (tehát lehet, hogy a százados gyerekéről volt szó, de semmi képen sem volt közömbös centúriónk számára). Ő azért ment Jézushoz, mert nem akarta, hogy szolgája szenvedjen, és kínok között vergődjön.

Ez a katona a legjobb dolgot tette, amit csak tehetett. Szeretett szolgáját Jézus elé vitte. Mondhatjuk, hogy imádkozott, hiszen mi is beszélhetünk így Jézushoz, amikor imában fordulunk hozzá. Nekem sok olyan barátom van, akik nem tartoznak (még) Jézushoz, ahogy a családom nagy része sem. Én nagyon szeretem őket, tehát a legjobb, amit tehetek, hogy Jézushoz viszem őket imában. A Szentlélek győzi meg az embereket arról, hogy Jézus a megváltó, és imádkozom, hogy a Szentlélek harcoljon a szeretteimért. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy mi vagyunk azok, akiket Isten arra választott ki, hogy hirdessük az Evangéliumot (Mt.28:19). Tehát, ha eljön az idő, bizonyságot kell tennünk, és elmondani az örömhírt azoknak, aki körülöttünk vannak.  Isten dönthetett volna úgy is, hogy angyalokkal vagy egyéb más módon hirdeti az Örömhírt, de minket jelölt ki arra, hogy só és világosság legyünk.

Másfél évvel ezelőtt 2012 januárjában, amikor kiderült, hogy édesapám rákos, rögtön elkezdtünk imádkozni a gyülekezetben és ez az imaharc folyamatosan erősödött a hónapok során. Nagyon sokat imádkoztam és imádkoztam, hogy meggyógyuljon, később viszont már a megtérése volt a fő imatéma. Bizonyságot tenni viszont féltem, de idén márciustól komolyra fordult a helyzet. Végül, amikor már tudtuk, hogy közeleg az ideje, és bevitték a kórházba, minden bátorságomat összeszedve megtérésre hívtam, és ő a halálos ágyán elfogadta Jézust megváltójának és Urának. Teljesen tisztán látszott, hogy ő kész volt erre, szinte már várta, hogy megtérhessen, tehát a Szentlélek dolgozott benne, nekem csak a kérdést kellett feltennem. Ő most a Mennyben van Jézussal, lassan két hónapja, és többé nem rákos, hanem teljes, és jobban él, mint valaha. És nagyon hálás vagyok, hogy én vihettem el Jézushoz, (természetesen a Szentlélek erejével, és nem a magaméval). Úgyhogy bátorítanék minden olvasót arra, hogy vigye Jézushoz imában a szeretteit, és, hogy ne féljünk bizonyságot tenni, mert a mi dolgunk csak ennyi, a meggyőzés munkáját a Lélek végzi.

Imakérések: Anyukámért és a családomért, hogy Isten adjon nekik vigasztalást. Mirelláért a továbbtanulással kapcsolatban, és értem, hogy minél hamarabb találjak munkát. Köszönöm szépen, Isten áldjon titeket.

Farkas Gábor G.

Itt egy kép, amit Mirella fényképezett, a bemerítkezésemen tavaly. Apukám áll középen, anya, öcsém Ákos, és az én társaságomban.